GÖRÖG-MAGYAR SZÓTÁR (Sárospatak 1857)

 

                                            Előszó

                                            _______

    Ezen görög-magyar szótár által tanitványaink szükségén, nemzeti irodalmunk a tanszereink régóta sajnosan érzett hiányán kinántunk segíteni. Biztos öntudattal mondhatjuk, hogy igaz kedvvel, hű gonddal, a lankadatlan szorgalommal működtünk e munka minél hibátlanabb s tökéletesebb kiállitásán. Felesleges azonban említenünk, hogy teljes és tökéletes szótárt készíteni, különösen a görög, igen gazdag és többféle szójárású (dialectus) nyelvre nézve nehéz feladat, s kétszeresen érzők e feladat nehézségét mi, kik e terhes pályán még első uttörők valánk, és ha még e mellett az emberi tehetség gyarlóságát, mely minden igyekezete, gondossága dacára is tévedhet, bevalljuk, bizvást igényt tarthatunk némi elnézésre irodalmunk ez első zsenge műve iránt. Annyit mindazáltal biztosan állithatunk, hogy művünk a példányul fölvett Schmidt (Griechisch-Deutsches Handwörterbuch Leipzing 1847) görög-német zsebszókönyvénél mind kül-alakjára csínosabb, mind tartalmára nézve hibátlanabb és bővebb, melynek hibáit és hiányait mind a szavak jelentését, mind a hangjelölést illetőleg Stephaneus (Thesaurus graecae linguae) és főleg Dr. W. Pape (Griechisch-Deutsches Handwörterbuch Braunschweig 1849) szótáraik után jobbitánk és pótlánk s figyelmezénk arra is, hogy az uj testamentomi ritkább és szokatlanabb szavak szótárunkból ki ne maradjanak.

     Átalában a magyar, különösen a mű-növény- sat. szavakra nézve legtöbbször Dr. Ballagi Mór legujabb német-magyar szótárát használtuk.

    A magyar helyesirásra törvényadó például szolgálni gondolatunkban sem vala s azt hisszük, hogy mint egyébben, úgy e részben is szükség, hogy képzékeny s páratlan bel-erejű nyelvünk még fejlődjék. Cz helyett c-t irni takarékosság kedveért is jobbnak láttuk, vajha többi kettős betűinket is ily jó móddal egyszerűsíthetnők. A fel szóképzőt csak felhangú betűk előtt iránk föl-nek, mit a szebbhangzat ajánl; a kétes hangzók ékezésében nem követénk teljes egyformaságot, de még is hol a szónyomozás (etymologia) nem tiltá, leginkább a szokásra figyelmezénk, mely a nyelvben főmester és szabályozó.

     Az igétől ás, és raggal képzett főneveket rövidités kedveért csak fn. betűkkel jelöltük.

     Sárospatak 1857 Mártius 26

                                                                                                                                    Soltész Ferenc,

Zsarnay Lajos,

                                                                                                                                       szerkesztők

(Másolat!)