Zeneszótár (javításra, kiegészítésre vár)
~~~~~~~~~
"A
görög zenei rendszerben a legfontosabb tényező a tetrachord* volt.
Ennek szélső hangjai egymással kvart összhangot alkottak, ezek voltak az álló hangok*. A köztük lévő hangköz különféle módon oszlott fel, a közbülső hangok helyzete tehát változó volt (mozgó hangok*).
A mozgó hangok változó helyzetének megfelelően beszéltek a tetrachordok három neméről (genos*): diatonikus, a chromatikus és az enharmonikus nemről ( diatonon*, chroma*, enharmonia*). A diatonikus nem beosztása - a
mi szokásunknak megfelelően lentről felfelé haladva - : félhangköz+
(1/2, égészhangköz (1), égészhangköz (1); a chromatikuse: félhangköz
(1/2) félhangköz(1/2), másfélhangköz+ (1 1/2); az enharmonikusé: diesis,
1/4, diesis* (1/4), két egész hangköz (2). Különbségét tették összetett és nem összetett hangközök közt: nem összetettnek nevezték a
tetrachordban egymás mellett álló két hang közét, összetettnek a nem egymás mellett állókét. Ezek az elnevezések tehát a tetrachord
neme szerint más-másképp voltak használhatók: a félhangköz pl. a
diatonikus nemben nem összetett, az enharmonikusban, ahol két diesisre
oszlik, összetett.
A nemeken belül megkülönböztettek színezéseket
(chroa*). A diatonikus lehetett feszes+ ( a hangközök:1/2,1,1) vagy lágy
(1/2,3/4+, 1 1/4+); a chromatikus lehetett tonikus (toniaion) (1/2,1/2, 1
1/2), másfeles (hemiolion) (3/8+,3/8, 1 egész 3/4) vagy lágy (1/3,1/3,1
5/6). Az enharmonian belül nem voltak színezések.
A tetrachord két egyenlőtlen félre oszlott, azt a felet, ahol a két hangköz együtt kisebb
volt, mint a tetrachord többi része, pyknonnak* neveztek.
Ez az
Aristoxenos-féle beosztás. Előtte a pythagoreusoké ettől eltérő volt
annyiban, hogy míg Aristoxenos az egészhangközt 12 egyenlő részre
osztotta, s ebből építette fel a maga számviszonyait ( ahol is a
legkisebb egység, az enharmonikus diesis, az égészhangköz negyede, tehát három tizenkettedrész volt, a pythagoreusok a hangok arányából indultak
ki, az egészhangközt (tonos*) mint a kvint és a kvart különbségét 9:8+
arányt határozták meg, s ezt két egyenlőtlen félre osztották, a nagyobb
apotomera* és a kisebb diesisre*, mely utóbbi (talán mert Aristoxenos a szót más értelemben használta) később a leimma* nevet kapta.
A
tetrachordokat kétfeléképpen lehetett összekapcsolni: vagy úgy, hogy az alsó tetrachord legmagasabb hangja és a felső legmélyebb hangja
egybeesett - ez esetben 'összekötés alapján' (kata synaphen*) történik
az összekapcsolás -, vagy úgy, hogy a kettő közt egy egészhangköz
(diazeuktikus egészhangköz) van, ez esetben a 'szétválasztás alapján'
(kata diazeuxin*) kapcsolódik a két tetrachord. Az így létrejövő
hangsort a pythagoreus terminológia harmóniának nevezte; az aristoxenos
iskola ezt a szót nem használta ebben az értelemben, helyette inkább az oktávok (dia pason*) formáiról (eidos*) beszélt. A tetrachordok azonban
nemcsak oktávokká voltak összekapcsolhatók, hanem ennél nagyobb egységekké is, melyeket systemáknak* ('rendszer') neveztek. (E névvel
azonban kisebb szerkezeti egységeket is illettek. Három ilyen systemát különböztetünk meg:
a) A kisebb teljes rendszert[...]
b) A nagyobbik teljes rendszert[...]
c) A változtathatatlan teljes rendszert[...]"
[E rendszerekről lásd majd a megfelelő szócikket! A csillagot Ritoók, a
kereszteket én illesztettem a szövegbe. Ritoók a Függelék szótárára
utal , jómagam a Ritoók által itt még nem kifejtetett, értelmezendő
fogalmakat jelölök meg.]
~~~~~~~~~~
tonos: 'feszítmény'.
Jelentheti: a) egyszerűen a zenei hangot (phthongos), b) az egészhangközt
(a kvint és a kvart különbséget, 9:8, c) a teljes változatlan rendszer különféle magasságokban kezdődő változatait (melyeket troposnak hívtak), amelyekből az aristoxenosi rendszerben 13, a későbbiek szerint 15 volt.
Vö. Kleoneides, Bevezetés 12 p. 202.6-204,15; Bakcheios, Bevezetés 10
p. 293,6-z; Gaudentios, Bevezetés 3 p. 330,4-10 Jan stb.
~~~~~~~tropos: 'mód'. Jelenthet módot a szó tág értelmében (stílus) és mint szakkifejezés a teljes változatlan rendszer különféle magasságokban kezdődő hangnemeit ("transzpozíciós skálákat"), melyeket tonosnak is neveztek. ~~~~~~~~~ trité: 'harmadik', a netetol számított harmadik hang, ill. húr. ~~~~~~~~~ psophos: 'hangzás', 'zörej'; Aristotelis szerint a hang mint fizikai jelenség (így pl. A lélekről 419 b 3). Ugyanezt a terminust használja pl. Nikomachos, Kézikönyv 4.p.242, 20-21 Jan. ~~~~~~~~~ pyknon, pyknotes: 'sűrű', 'sűrűség', a hangközök bizonyos "sűrűsödése" (II. r.32.j.) ~~~~~~~~~ spondeiasmos: 3 diesesnyi emelkedő hangköz. ~~~~~~~~ syllaba: 'összefogás', a kvart régebbi megjelölése, mely még nem a húrok számozásán, hanem a pengetés gyakorlatán alapult; a kvart eseteben a tetrachord első és utolsó húrját (hangját) fogták össze. (II.r. 25.j.) ~~~~~~~~ symphónon: 'összehangzó'. "A szerkezetek közül egyesek aymphonok, mások diaphonok. Symphonok azok, melyek eseteben, ha a határoló hangokat - amelyek nagyságukra nézve különbözőek - egyszerre pendítik meg, vagy egyszerre hangzanak, úgy egymáson úrrá lesznek oly módon, hogy belőlük egyöntetű és mintegy egyetlen hang keletkezik; diaphonok pedig, mikor mindkét felől mintegy hasadtan és vegyületlenül hallatszik a hang" (Nikomachos, Kézikönyv 12 p. 261,22-262,6 Jan). ~~~~~~~~ symmetria: 'összemerhetőség', 'helyes arány', 'megfelelőség'. Vo. Falus Róbert: Görög harmónia. Bp. 1980. 316-327. ~~~~~~ synaphé : 'osszekotes'. "ket, folyamatosan enekelt, alakzatat tekintve hasonlo tetrachord kozos hangja" (Kleoneides, Bev. 10 p.199,14-15). "Mikor ket azonos alakzatu tetrachordnak egy hangja mindket iranyban kozos, mert a melyebb tetrachord legmagasabb es a magasabb legmelyebb hangja" (Bakcheios, Bevezetes 38 p. 301,3-6 Jan). Az igy szerkesztett hangsor kata synaphen, 'osszekotes alapjan' van szerkesztve. ~~~~~~~~~ synémmenos: 'osszekapcsolt'; a sinemmenonok tetrachordja a kisebb teljes rendszer legfelso tetrachordja. ~~~~~~~ systéma: 'szerkezet', 'rendszer'. Az okori meghatarozasok tag volta erzekeleteti a kifejezes sokfele tartalmat: A systema egyreszt az, ami egynel tobb hangkozbol )diastema) all" (Kleoneides, Bevezetes 1 p. 180,2-3 Jan; hasonlokepp mas irok). Ezek szerin e szo jelentheti az osszhangzatokat, a nemeket, a kisebb, a nagyobb es a valtozatlan teljes rendszert es jelentheti ezeken belul a tetrachordokat (vo. Kleoneides, evezetes 8 p. 193,3-194,20 Jan). ~~~~~~~~~ Szinezes: l. chroa. ~~~~~~~~ tasis: 'feszites', hangmagassag. ~~~~~~~~~ terachord: 'negyhuru'. "A tetrachord a folytatolagosan enekelt hangok rendje, melyek kozul a szelsok egymassal kvart oszhangot adnak" (Bakcheios, Bevezetes 26 p. 298,19-21). ~~~~~~~~ organon: (Ritook) 'eszkoz','hangszer'. ~~~~~~~~ oxypyknon: az a hang, mely a pyknon felso hatarat alkotja. ~~~~~~~~~ panarmonia: 'minden harmoniajusag' (III).r.38.j.) ~~~~~~~ parakatalogé: hangszeren kisert, ritmizalt recitalas (IV.r.187. es 192.j.) ~~~~~~~~ paramesé : 'a mese mellletti' (hur, ill. hang), a nagyobb teljes rendszerben a mesenel egy fokkal magasabb, a felso ket tetrachord legmelyebb hangja. ~~~~~~~~ periodos: "kor-ut', periodus. A metrikaban es a ritmikaban valamely - kolonokbol es/vagy kommakbol osszetevodo nagyobb egyseg. Az okori meghatarozasok tobbnyire csak a mennyisegi elemet emelik ki, a metrikai gyakorlat alapjan periodusnak tekintheto az a metrikai egyseg, melynek vegen rendszeresen szunet van, hiatus lehet es rovid vagy hosszu szotag egyforman allhat. Rhetorikai ertelemben periodus a kormondat. ~~~~~~~~~ phóné: 'hang', Aristoteles meghatarozasa szerint ( A lelekrol 420 b 5) "az elolenyek keltette hangzas" ; masok altalanosabban hatarozzak meg: "a hallas sajatlagos erzeklete" (Sextus, A muzsikusok ellen 39). ~~~~~~~ phthongos: 'hang', 'hangzas', lasd Sextus Empiricus, A Muzsikusok ellen 42 es hozza a IV. r. 307. j. ~~~~~~~ polychordia: 'sokhurusag' (III.r.38.j.) ~~~~~~~~~~~ polyphónia: 'sokhangusag', nem folifonia a szo mai ertelmeben (III.r.38.j.). ~~~~~~~~~ oktachord: (Ritook) 'nyolchuru', nyolc hangbol allo zenei szerkezet, hangsor ( ket tetrachord diazeuktikus kapcsolata). ~~~~~~~~~ nété: (Ritook) 'legalso' (ti.hur), hangmagassag szempontjabol a ket tetrachord legmagasabb hangja. Vo. hypate. ~~~~~~~~ nomos: 'szokas', 'torveny', bizonyos enektipus, a nomos, melynek kulonfele fajtai lehetnek. (IV. resz 124.j. ~~~~~~~ ~~~~~~~~~~ komma: (Ritook) 'levagott darab'. Philolaos szerint a diesis es az apotome kulonbsege. "A komma a kolonnal kisebb" (Demetrios, Az ekesszolasrol 9). Metrikai ertelemben vo. kolon; rhetorikai ertelemben: a periodus rovid reszei. ~~~~~~~ leimma: (Ritook) 'maradek'. A pythagoreus zeneelmelet az egeszhangkozt ket egyenlotlen reszre osztotta. A nagyobb volt az apotome, a kisebbet philolaos diesisnek, a kesobbi irodalom leimmanak nevezte. Philolaos ezt mint 256 es 243 kulonbseget hatarozta neg (ebben masok is kovettek), a kesobbi irok - helyesen - mint 256 es 243 aranyat (vo. apotome, diesis). ~~~~~~~~~~ lichanos: (Ritook) 'mutatoujj', az a hur, amelyet a bal kez mutatoujjaval penditenek meg (Nichomachos, Kezikonyv 11,4 p 258,16-17 Jan), ill. az annak megfelelo hang a hangsorban. ~~~~~~~~~ manotés: 'lazasag', 'ritkasag'. Zenei ertelemben csak Platon, Torvenyek 812 d, de hasonlo megjelolesu ertelmezesek ismeretesek, vo. E.K. Borthwick, CQ 17 (1967) 146. ~~~~~~~ Melódia : 'dallam enekles', dallam; all 'nem' (genos) ertelemben is: Dionysios Halikarnasseus, A szokotesrol 19 p. 86,2 Us.-R. ~~~~~~~~~ mesé : 'kozepso' (ti. hur). Az osszekapcsolt ket tertachord kozul az also legmagasabb hangja, vagyi a het hur kozul a kozepso. ~~~~~~~~ mesopyknon: az a hang, amely a pyknon kozepen ffoglal helyet. ~~~~~~~~~ metabolé: 'valtozas'. Altalaban modulacionak szoktak erteni es forditani, W. Wetter,(MGG s.v.) szerint helyesebb hang-, hangnem-, hangrendszer- stb. valtasrol beszelni, mert a modulacio ujkori fogalma nem felel meg pontosan a gorog szonak. ~~~~~~~~ mozgo hangok: a tetrachord ket kozepso hangja, melyek helyzete nemek es szinek szerint valtozott. ~~~~~~~~~~ musiké: 'musai muveszet', eredetileg kolteszet, zene es tanc egysege, kesobb a kolteszet es a zene egyre inkabb szetvalt; a forrasokban megfoghatolag a 4. sz. masodik feleben lett veglegesse a szakadas: Platon meg az egyseges muveszet ertelmeben hasznalja a szot, Aristoteles mar inkabb szukebb ertelemben. Egyebkent lasd Sextus Empiricus, A muzsikusok ellen 1-2. ~~~~~~~~~~ Kólon: (Ritook) 'tag'. "A kolon... mintegy ket izbol all; metaforikusan nevezik igy, az emberi test tagjai alapjan" (Longinos, Rhet. Gr. I p. 193,16 Spengel). A szo zenei, metrikai es rhetorikai ertelemben egyarant hasznalatos volt. Metrikai meghatarozasa a legvilagosabb:"Ami harom syzygianal kevesebbol all, ha azok teljesen syzygiak, ugy akatalektikus, es kolonnak hivjak, ha azonban valami hianyzik, ugy kommanak" (Hephaistion, A koltemenyekrol p. 62,17-63,3 Consbr.). (Syzygia: ket metron, verslab kapcsolata.) - Kevesbe egyertelmuek a rhetorikai meghatarozasok. A kolon mindenesetre a periodos ( l. ott) resze. Vo. Du Mesnil: Uber den Begriff der Kunstformen Komma, Kolon, Periode. Festschr. d. Friedr. Gymnas. Frankfurt a. O. 1894. ~~~~~~~~~~~ nété: (Ritook) 'legalso' (ti.hur), hangmagassag szempontjabol a ket tetrachord legmagasabb hangja. Vo. hypate. ~~~~~~~~ nomos: 'szokas', 'torveny', bizonyos enektipus, a nomos, melynek kulonfele fajtai lehetnek. (IV. resz 124.j. ~~~~~~~~~~ komma: (Ritook) 'levagott darab'. Philolaos szerint a diesis es az apotome kulonbsege. "A komma a kolonnal kisebb" (Demetrios, Az ekesszolasrol 9). Metrikai ertelemben vo. kolon; rhetorikai ertelemben: a periodus rovid reszei. ~~~~~~~~~ leimma: (Ritook) 'maradek'. A pythagoreus zeneelmelet az egeszhangkozt ket egyenlotlen reszre osztotta. A nagyobb volt az apotome, a kisebbet philolaos diesisnek, a kesobbi irodalom leimmanak nevezte. Philolaos ezt mint 256 es 243 kulonbseget hatarozta neg (ebben masok is kovettek), a kesobbi irok - helyesen - mint 256 es 243 aranyat (vo. apotome, diesis). ~~~~~~~~~~ lichanos: (Ritook) 'mutatouj', az a hur, amelyet a bal kez mutatoujjaval penditenek meg (Nichomachos, Kezikonyv 11,4 p 258,16-17 Jan), ill. az annak megfelelo hang a hangsorban. ~~~~~~~~~ manotés: 'lazasag', 'ritkasag'. Zenei ertelemben csak Platon, Torvenyek 812 d, de hasonlo megjelolesu ertelmezesek ismeretesek, vo. E.K. Borthwick, CQ 17 (1967) 146. ~~~~~~~ Melódia : 'dallam enekles', dallam; all 'nem' (genos) ertelemben is: Dionysios Halikarnasseus, A szokotesrol 19 p. 86,2 Us.-R. ~~~~~~~~~ mesé : 'kozepso' (ti. hur). Az osszekapcsolt ket tertachord kozul az also legmagasabb hangja, vagyi a het hur kozul a kozepso. ~~~~~~~~ mesopyknon: az a hang, amely a pyknon kozepen ffoglal helyet. ~~~~~~~~~ metabolé: 'valtozas'. Altalaban modulacionak szoktak erteni es forditani, W. Wetter,(MGG s.v.) szerint helyesebb hang-, hangnem-, hangrendszer- stb. valtasrol beszelni, mert a modulacio ujkori fogalma nem felel meg pontosan a gorog szonak. ~~~~~~~~ mozgo hangok: a tetrachord ket kozepso hangja, melyek helyzete nemek es szinek szerint valtozott. ~~~~~~~~~~ Kólon: (Ritook) 'tag'. "A kolon... mintegy ket izbol all; metaforikusan nevezik igy, az emberi test tagjai alapjan" (Longinos, Rhet. Gr. I p. 193,16 Spengel). A szo zenei, metrikai es rhetorikai ertelemben egyarant hasznalatos volt. Metrikai meghatarozasa a legvilagosabb:"Ami harom syzygianal kevesebbol all, ha azok teljesen syzygiak, ugy akatalektikus, es kolonnak hivjak, ha azonban valami hianyzik, ugy kommanak" (Hephaistion, A koltemenyekrol p. 62,17-63,3 Consbr.). (Syzygia: ket metron, verslab kapcsolata.) - Kevesbe egyertelmuek a rhetorikai meghatarozasok. A kolon mindenesetre a periodos ( l. ott) resze. Vo. Du Mesnil: Uber den Begriff der Kunstformen Komma, Kolon, Periode. Festschr. d. Friedr. Gymnas. Frankfurt a. O. 1894. ~~~~~~~~~~ homophónon: (Ritook) 'azonos hangzasu' (IV.r.244.j.) ~~~~~~~~~ hypaté: 'legfelso' (ti.hur), mely a legmelyebb hangot adta. Mivel a kithara tipusu hangszereken a hurok fuggolegesen parhuzamosan futottak, az elnevezes ebbol nehezen magyarazhato. A legvaloszinubb az az elgondolas, mely szerint az elnevezes olyan - keleti- hangszertipus alapjan keletkezett, melyen a hurok vizszintesen futottak, s a leghosszabb ( a legmelyebb hangot ado) legfelul volt, mint ez a mezopotamiai es az indiai abrazolasokon egyarant lathato. A gorog abrazolasokon a kithara-jatekosok is sokszor megdolve tartottak a hangszert, ugy, hogy a hurok ferden, majdnem vizszintesen futottak, mikor a jatekos fele eso hur volt a legfelso. Ha az emlitett elozmenyeknek megfeleloen ezt hangoltak a legmelyebbre, ugy ertheto, hogy a legmelyebb hur kapta (megtartotta) a 'legfelso' nevet. (Vo. M. Duchessne-Guillemin:Survivance orientale dans la designation des cordes de la lyre en Grece? Syria 44 [1967] 233-246.)Mivel a jatekos termeszetes kezmozdulata a tavolabbrol maga fele kozeledes, ez talan azt is megmagyarazhatja, hogy miert beszelnek az okoriak - elteroen a mi gyakorlatunktol - inkabb a magasabb hangtol a melyebbek fele halado rendben. - A hypatonok tetrachorja a legmelyebb tetrachord. ~~~~~~~~~ hyperbolaios: 'tulzo', a hyperbolaionok tetrachordja a nagyobbik teljes rendszer tetrachordja. ~~~~~~~~~~ hémiolion: (Ritook) 'masfeles', a 3:2 arany, ami a zeneben a kvintet jelenti (II.r.19.j.), ritmikai ertekerol:III.r.42.j. ~~~~~~~~~~~ hémitonion: 'felhang'. A pythagoreus zeneelmeletben, mely most az aranyok felol kozelitette meg a kerdest, az egeszhangkoz (tonos) ket egyenlotlen felre oszlik, egy nagyobbra, ez az apotome, s egy kisebbre, ez a diesis vagy leimma (vo.Philolaos VS 44 B 6: Gaudentios, Bevezetes 13 p. 342,7-343,15 Jan). Aristoxenos viszont az egeszhangot 12 egyenlo reszre osztotta, s ebbol 6 tett ki egy felhangkozt (Kleoneides, Bev. 7 p. 192,12-17 Jan). Vo. apotome, diesis, leimma. ~~~~~~~~~~ heptachord: 'hethuru', a hethuru lant (Nicomachos, kezikonyv 2 p.256,5-6 Jan). ~~~~~~~~~ heptagón: (Ritook) 'hetszog'. Hetszogletu, huros hangszer, valoszinuleg harfa jellegu. [előzmény : (830) spiroslyra, 2002.10.18 10:55] ~~~~~~~~~ euarmaston: (Ritook) 'jol osszeillesztheto', harmonikus (zenei es lelki ertelemben egyarant). ~~~~~~~~ genos: (Ritook) 'nem'. A tetrachordok - belso felepitesuk elteresein alapulo - valfajai. "nem: negy hangnak ilyen vagy olyan elosztasa" (Kleoneides, Bev. i. p. 180,1). Harom nem kulonboztetheto meg: a diatonikus, a chromatikus (chroma) es az enharmonikus (harmonia). Az elso kettonek ujabb alfajai (chroa:'szinezet') vannak. ~~~~~~~~~~~~ Harmonia: 'kapocs', kapcsolat. Eredetileg a ket tetrachord kapcsolata (a diazeugxis altal), aztan altalaban a hangok kapcsolata, zene, illetoleg a lelek elemeinek es a vilag egyes elemeinek kapcsolata ( a lelek harmoniaja, ill. a kozmikus harmonia). Jelenti azonban - mert ez volt a legregibb? mert ezt vizsgaltak eloszor? - az enharmoniat is. (Vo.IV. r.26., 31., 143.j. es H. Koller: Mus Helv. 16 [1959]248.) ~~~~~~~~~~ epitritos: (Ritook) '(az egeszre meg) ra egyharmad', vagyis a 4:3 arany, a 12 reszre osztott kanonon 12:9, ami a kvartot jelenti. (II.r 19.j) ~~~~~~~~~~ epogdoos: (Ritook) '(az egeszre meg) ra egynyolcad', vagyis a 9:8 arany, a kvint es a kvart kulonbsege, az egeszhangkozt kifejezo arany. ~~~~~~~~ éthos: (Ritook) 'jelleg', 'jellem', ill. 'erkolcs'. Apythagoreus zeneesztetika azt a sajatasagot nevezte igy, mely az egyes nagyobb zenei es ritmikai egysegekben, illetoleg az egyes hangszerekmeb megmutatkozik (a zenei egysegekben elsosorban a tetrachordok mozgo hangjainak valtozo helyzetevel osszefuggesben), s mely bizonyos erkolcsi sajatasagokkal mutatkozo hasonlosag alapjan a elelekben is az illeto erkolcs, jellem-, ill. jellegbeli hatast valtja ki. Ezen alapszik a zenenek a nevelesben betoltott jelentosege. A kesei nyelvhasznalat magat a dallamnak ilyen vagy olyan fajtajat is éthosnak nevezte, "azon az alapon, hogy éthos formaloja."(Sextus, A muzsikusok ellen 49, vo. IV.r. 44. j. is). ~~~~~~~~~ ~~~~~~~~~ enharmonia; a tetrachordok harom neme kozul az egyik. Ennek az aristoxenosi rendszerben csak egy valtozata van. A harmonia szot is hasznaljak ebben az ertelemben. Egyesek szerint ez a legkesobbi fejlemeny a harom nem kozul (ez ma az altalaban elfogadott nezet), masok szerint ellenkezoleg, ez, pontosabban ennek egy regebbi valtozata, melyben meg nem voltak negyedhangkozok, volt a legregibb gorog zenei forma, melynek felhangkozeit csak kesobb osztottak volna kette, s igy nyerte el azt a bonyolultabb format, melyet Aristoxenos kodifikalt, de amely mellett a regi enharmonia is elt. (IV. r. 26. es 143.j.) ~~~~~~~~~ ~~~~~~~~~ dioxeian: 'az eleseken (=magasakon) at', a kvint regebBi megjelolese, mely nem a hurok szamozasan alapult, hanem a pengeto gyakorlaton: a kvint eseteben a ket tetrachord "magas hangjain at" nyulo hangzatrol volt szo. (II.r.25.j.) ~~~~~~~~~~ diplasion: 'ketszeres', vagyis a 2:1 arany ( a 12 reszre osztott kanon alapjan (12:6, ami zenei ertelemben az oktavot jelenti. ( II. r. 19.j.) Ritmikai ertelemben is: III. r. 42.j. ~~~~~~~~~~ ditonon: 'ket egeszhangkoz'. ~~~~~~~~~~ eidos: 'forma', 'alkat'. Az aristoxenosi rendszerben mint terminus a nagyobb teljes rendszeren belul a dia pasonok valfajai, mint amilyen a mixolyd, lyd, phryg stb. A szo azonban a zenei szakirodalomban is nem csak ebben az ertelemben jarta, vo. pl. Bakcheios, Bevezetes 43 p. 302, 7-9. ~~~~~~~~~~~ Ekbolé: (Ritook) 'kivetes', 5 diesesnyi emelkedo hangkoz az enharmoniaban (IV.r.195.j.) ~~~~~~~ eklysis : 'kioldas", 3 diesesnyi ereszkedo hangkoz az enharmoniaban. IV.r. 195.j.) ~~~~~ ekmeleia, ekmeles: 'dallamba( melos) nem illo hangzas', disszonancia, az emmeleia, emmeles (l.ott) ellentete. ~~~~~~ Emmeleia, emmeles: 'dallamba(melos) illo hangzas'. "Ami racionalis ( egesz szamok aranyaval kifejezheto) hangkozokbol epul, es nem tobb vagy kevesebb, az emmeles, ami a meghatarozott hangkozoknel egy kicsivel tobb vagy kevesebb, az ekmeles" (Gaudentios, Bevezetes 1.p. 328,17-20). ~~~~~~~~~ Diatonon: A tetrachordok harom neme kozul az egyk, melynek az aristoxenosi rendszerben ket fajtaja ("szinezete") van: feszes (syntonon) es lagy (malakon). Vo. Aristoxenos, Harmonika p. 19,20-23: Kleoneides, Bev. 7 p. 192,5-11. Aristoxenos mint legegyszerubbet ezt tartotta a legregibbnek is, valoszinuleg joggal. (IV.r. 143.j.) ~~~~~~ dia tessarón: 'negyen (ti. huron) at', a kvart, a negy huron at zengo hangzat. Vo. dia pason. ~~~~~~ diazeugmenon:'szetvalasztott', szetkotott'. A nagyobbik teljes rendszeren belul az alulrol szamitott harmadik tetrachord a diazeugmenonok tetrachordja, mert e tetrachord es az alatta levo kozt van a diazeuxis. ~~~~~~ ~diazeuxis: 'szetvalasztas, 'szetkotes'." A diazeuxis ket folyamatosan enekelt, alakkzatat tekintve hasonlo tetrachord kozen egy egeszhangkoz". (Kleoneidesz. Bev. 10 p. 199, 16-17), vagyis, mikor - a mi alulrol folfele halado szemleletunk szerint kifejezve - az elso tetrachord legmagasabb hangja es a masodik tetrachord legmelyebb hangja kozt egy egeszhangkoz van. Az igy szerkesztett hangsor kata diazeuxin van szerkesztve. ~~~~~~~~ diesis:'elengedes'. "A legkisebb diesisnek nevezik Aristoxenos es kovetoi az egeszhangkoz egynegyedet, a felhangkoz felet, mint a legkisebb enekelheto hangkozt, mig a pythagoreusok azt mondjak diesisnek, amit mostanaban felhangkoznek hivnak" ( Theon, p. 55, 11-15; vo. Aristoxenos, Harmonika 21,24-31; 46,4-8 Meib. Philolaos VS 44 A 26; B6; Macrobius, Comm. in Somn. Scip.2, 1,23). Szamerteket Philolaos ( es utana masok is) 256-243=13-ban allapitotta meg, a kesobbiek (Gaudentios, Ptolemaios) 256:243-ban. A pythagoreusok kesobb leimmanak leveztek (l. ott), ami az apotome utan (l. ott) maradt, amit"elengedtek". Az aristoxenosi rendszerben a diesisek kozt is kulonfele nagysaguak voltak, volt olyan, amelyet az egeszhangkoz negyedenek, de volt olyan, amelyet a harmadanak tartottak, Aristoxenos i. h. : Kleoneides, Bev. 7 p. 192, 17-18. (IV.r. 2 ~~~~~~~~~ diaphónos:"szethangzo', disszonans. Vo. symphonos ~~~~~~~~~ Dia pente:'oton(ti,huron) at', kvint, az ot huron at zengo hangzat. Vo. dia pason. ~~~~~~~~~ diastéma:'tavkoz'. Eredetileg a pythagoreus kanonon (monochord) mert tavkoz, melyet a kanon ket adott, egymassal bizonyos aranyban levo pontja hatarozott meg. Ezert nyeri a szo az 'arany' ertelmet is, kivalt mikor nem a monochord szakaszairol, hanem tobb hur viszonyarol volt szo, melyek hosszusagukat tekintve azonosak lehettek (mint a khitaran). A jelek szerint Aristoxenos volt az, aki - nyilvan eppen az azonos hurhosszusagu khitaran alapulo szemlelettel - a szonak atvitt ertelmet adott, amennyiben a hangkozoket nem szamokra, hanem a hurok kulobozo feszultsegere vezette vissza. Vo.: A. Szabo: Anfange der greicheischen Mathematik. Bp. 1969, 146-158. ~~~~~~~~~~ kithara: huros hangszer. Alul egyik oldalan kidomborodo, masik oldalan lapos[? spir] hangszekrenye volt, mely reszben a ketfelol felnyul karokban is folytatodott. A karokat fent egy keresztrud, a zygon ('iga') fogta ossze. A hurok a hangszekrenyen egy hurlabon vegzodtek. Egyforma hosszuak voltak, a hangmagassag igy csak a hurok kulonfele vastagsaga es feszitettsege reven volt szabalyozhato. A hangszer kulso szarvatol egy szij vezetett, mely a jatekos hatan korbefutva lehetove tette a hangszer rogziteset. A jobb kez pengetovel (plektron) a bal anelkul jatszott. A ketto altal jatszott dallam egymashoz valo viszonya kerdeses, talan a bal kez jatszotta az enekelt dallamot, a jobb az elo- es kozjatekot. A hurok szama valtozo volt, a 7. szazadig az abrazolasok 3-5 hur kozott mozognak, de altalaban negy hurt mutatnak, s igy egesz valoszinu, hogy az ettol eltero szamok csak a festok pontatlansagabol adodnak; a 7. szazadtol 7 a hurok szama, az 5. szazad masodik feleben 11-re no. A khitara valoszinuleg a phorminx egyenes leszarmazottja, epikus nyelvi szovegek a 6. szazadban is ezt az elnevezest hasznaljak. Vo. I.r. 12.j., III.r.16. es 17.j., Pherekrates a ps.-plutarchosi A zenerol cimu muben, 1141 d kk. es az ahhoz irt jegyzetek, tovabba H Huchzermeyer: Aulos und Kithara in der greichischen Musik. Emsdetten 1931; M. Duchnesne-Guillemin: Sur l'origine asiatique de la cithare en Grece? Syria 444(1967) 233-246. ~~~~~~~~~~ Barypyknon: az a hang, mely a pyknon also hatarat alkotja. ~~~~~~~~~~ Chrora: 'szinezes', a tetrachordok nemein beluli valfajok. Vo. IV. r. 9. es 310. j., valamint Kleoneides, Bevezetes 7 p. 190,12-193,2 ( nagyreszt a IV. r. 310. jegyzeteben leforditva). ~~~~~~~~~ Chroma, chromatika: a tetrachordok harom neme kozul az egyik, melynek Aristoxenos szerint harom fajtaja ('szinezete') lehetseges: tonikus (toniaion), masfeles (hemiolion), lagy (malakon).Vo. IV.r.28.j. Jelenthet azonban a chroma szo, ugy latszik, '(dallam)szinezest' is (=chroa): Antiphanes, 209. tor. Kock: Athenaios egy helyen (14,638 a, lasd IV.r.1666.j.)is van aki igy ertelmezi. ~~~~~~~~~~ Dia pason: 'valamennyin (ti. huron) at', oktav. A ket tetrachordbol letrehozott oktav egyik szelso hangjatol a masikig terjedo hangzat. Az elnevezes viszonylag kesobbi eredetu, a dia tessaronnal (kvart) es a dia pentevel (kvint) egyutt (l.ott) abbol az idobol valo, amikor a hurokat megszamoztak; Eredetileg az elnevezesek masok voltak (vo. Philolaos VS 44 B 6, a kotet 73. lapjan). ~~~~~~~~~~ Barbitos: sokhuru (Theokritos 16,45) huros hangszer. A 6.sz. masodik feletol jott divatba, Pindaros szerint(125.tor.) Terpandros talalta ki; Anakreon kedvelte, de nem sokaig lehetett hasznalatban. Az 5. szazadban a nagyobb formaju hangszereket reszesitettek elonyben, s a szazad vegere eltunik az emlekekrol; maganhasznalatban azonban meg valoszinuleg elofordult. Vo. J. M. Snyder: The Barbitos in the Classical Period. CJ 67 (1972) 331-340. ~~~~~~~~~~~ barypyknon: az a hang, mely a pyknon also hatarat alkotja. ~~~~~~~~~ chroa: 'szinezes', a tetrachordok nemein beluli valfajok. Vo. IV.r.9 es 310.j., valamint Kleoneides, Bevezetes 7 p. 190,12-193,2 (nagyreszt a IV.r.310. jegyzeteben leforditva). ~~~~~~~~~ apyknon: az a hang, amely nem alkotja reszet a pyknonnak. Pyknon, 'pyknotes', suru, 'suruseg', a hangkozok bizonyos "surusodese" (II.r. 32. j.). ~~~~~~~~~ aulódia: "aulos-enekles", enekles aulos kiserettel ~~~~~~~~~ (Ritook) aulos: ketagu, enyhen kupos furatu, fuvos hangszer, a legujabb felfogas szerint egy racsapo nyelvvel, nem fuvola-, de nem is oboa-, hanem klarinetszeru. Szerkezete az idok folyaman valtozott. A 6. sz. elott 3-5 lyukuakrol van tudomasunk, az 5. sz. vegen 15-16 lyukut is ismerunk. Tokeletesedett fuvokaja is: mig korabban a nyelv nem volt eleg rugalmas, es igy a hangzas nem lehetett eleg plasztikus, a 4. sz. kozepetol mas modszert alkalmaztak, a nyelv rugalmasabba, ezaltal a hangzas plasztikusabba valt. Aristoxenos az aulos otfele fajtajat emliti: leany-, fiu-, kithara-kisero, teljes es igen teljes aulost (Athenaios 14.634f=101.tor. Eehrli). Athenaios 176f szerint az utobbi ketto a ferfi-aulost jelenti (vo.: Pollux 4, 81). Fujasa az arcot es az ajkat erosen igenybe vette, el is torzitota, s igy az aulos-jatekosok gyakran arcvedot )fhorbeiat) alkalmaztak, ami egy, az arcon korbefuto es hatul osszeerositett, ill. a fejteton keresztul egy panttal rogzitett szeles szij volt, a szajnal egy nyilassal, melyen at az aulost a jatekos a szajaba vehett. Ertekelese valtozo volt. Pindaros, aki feltalalasat Athenanak tulajdonitotta, "lyd aulosokon zengve" kozelit konyorgokent Zeuszhoz (Ol. 5, 19), s kesobb is volt, aki ertekelte ( Telestes. 1. tor. Page)); a hagymany mas aga (Pratinas, Platon, Aristoteles stb) elutasito. Mindenesetre a dithyrambost es a tragedia kardalat aulos kiserte. Hasznaltak haboruban is, vo.: IV.r.76., 180. es 181.j. ~~~~~~~~~~~
Spyros Zambelis
| |||||
2012. május 24., csütörtök
Zeneszótár (javításra, kiegészítésre vár)
2012. március 3., szombat
Mei, Girolamo De modis
THESAURUS MUSICARUM LATINARUM
School of Music
Indiana University
Bloomington, IN 47405
(phone: [812] 855-5471; Internet: mathiese@indiana.edu)
Data entry: Andreas Giger
Checked by: Peter Slemon
Approved by: Thomas J. Mathiesen
School of Music
Indiana University
Bloomington, IN 47405
(phone: [812] 855-5471; Internet: mathiese@indiana.edu)
Data entry: Andreas Giger
Checked by: Peter Slemon
Approved by: Thomas J. Mathiesen
Fn and Ft: MEIMOD TEXT
Author: Mei, Girolamo
Title: De modis
Author: Mei, Girolamo
Title: De modis
FODOR GÉZA ÉS AZ „ANTIK” OPERA
Sajnos, kimaradt néhány szeptemberi ÉS, ezek egyikében így ír Bán Zoltán András: „Fodor Géza minden sorát az opera iránti olthatatlan szerelem határozta meg; gyakorlatilag mindent dalszínházi szemmel látott, és persze ekként interpretált. Így aztán nem csoda, hogy olykor elveti a sulykot, és még a görög tragédiában is operát lát. Aiszkhülosz Agamemnón című drámája egy részletét antik »operajelenet«-nek nevezi, és noha a szót ő maga teszi idézőjelbe, érzékelve a túlzást, azért az még így is igencsak megalapozatlan túlzás marad." (Egy jeles dramaturgus. Ketten egy új könyvről - Fodor Géza:Magánszínház, ÉS, 2009/36., szept. 4.)
Ellenkezőleg: Fodor Géza az opera iránti olthatatlan szerelmében sem vetette el a sulykot, nem ragadtatta magát megalapozatlan túlzásra. Tudta, mégpedig nagyon pontosan, miért teszi idézőjelbe azoperajelenet szót a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság Somfai László 70. születésnapja tiszteletére rendezett tudományos konferenciáján 2004. október 10-én elhangzott előadásában (a tanulmány először a Magyar Zene 2005-ös számában jelent meg). Nincs ma senki, aki egyszerre tudna annyit operáról és antik drámáról, amennyit ő tudott. Nemhogy a sulykot nem vetette el, hanem ókori filológusok számára is példaértékű szakirodalmi háttérrel elemezte az Agamemnón egyik jelenetének színpadi-zenei dramaturgiáját, mégpedig egy megvilágító erejű, merész és az olvasó-hallgató számára nem félreérthető analógiát segítségül híva. Ha Bán Zoltán András jobban olvasta volna a hivatkozott tanulmányt, megérthette volna, miért van idézőjelben az operajelenet.
Ami tény: a görög szöveg metrumából és számos más forrásból tudjuk, hogy a görög tragédiában mely sorokat énekelte táncolva a Kar, énekelte szólóban vagy énekbeszédben valamelyik színész, vagy dalolta kar és színész egymásnak felelgetve - mindhárom esetben a fúvós hangszer, az auloszkíséretével -, illetve mikor hangzott fel a jambikus prózában elmondott versbeszéd. Aiszkhülosznál a színpadon zenében felhangzó sorok aránya nagyjából fele a teljes szöveg terjedelmének. Fodor Gézátólis tudjuk, a tanulmány elején erről is ír, hogy bár a görög drámában kiemelten fontos volt az ének és a hangszerkíséret, akárcsak a majdani operában, a kettő merőben más, és erről is szót ejt, ugyanitt, amikor elmondja, mi is volt a XVI. századi Firenzében az a „termékeny félreértés", amelyből az opera a „görög tragédia feltámasztásának ideológiájával" születhetett meg. Ez tehát nem kérdés, semelyik operarajongó, főleg nem Fodor Géza számára, ugyanis trivialitás: a görög tragédia persze hogy nem operaszerű, mint ahogy az opera sem görög-drámaszerű! Fodor Géza egészen másról beszél. Arról, miben áll az az egyedülálló színpadi pillanat és hatás, amikor az addig szabályos Kasszandra-Kar/ének-próza váltakozás sodrában a szenvedélyes énekben megszólaló Kasszandrának a rendre semmitmondani igyekvő és persze prózában koppanó válaszokat adó Kar egyszer csak dalra fakad. Arról, hogy mi mindent tud ennek az újításnak hála átélni az athéni színház közönsége anélkül, hogy azt a Kar kimondaná. Nem mondhatja ki, nem tudja kimondani, mivel retteg a következményektől, és ezt az athéni közönség jól tudja: kiderült a darab korábbi soraiból. Ám ami szavakkal nem mondható el a város nyilvánossága előtt, annak a lélekben megtörténését éli át és érti meg a közönség akkor, amikor formailag váratlanul egyszer csak dalra vált át az argoszi vének kara. Olyasmiről beszélt tehát Fodor Géza az „operajelenet"-analógia segítségével, hogy az Agamemnón Kasszandra-jelenetében hogyan válik a zene - a tragédiában egy-egy fontos pillanatra - a dramaturgiában főszereplővé, éppen úgy, „mint egyszer majd az operában". Felvillanyozó és egyszersmind új kilátópontokat adó olvasmány mindenkinek, aki „olthatatlan szerelemben" ég akár az opera, akár a görög dráma vagy netán mindkettő iránt.
(A szerző a PTE BTK Klasszika-filológia Tanszék docense)
fodor_kassandra.pdf
Fodor, hivatkozások:
3
Aristot. Poet. 52b
A tragédia részeit, amelyeket alkotóelemekként kell felhasználni, már ismertettük. Terjedelem és beosztás szempontjából a következő részekre választható szét: prologosz, epeiszodion, exodosz, kardal ( korikon - khorikon) - ez utóbbi lehet felvonuló (parodosz) vagy álló (sztaszimon) kardal. Ezek minden tragédiában egyaránt megvannak, sajátságosak viszont a színpadi dalok és kettősök (kommoszok).
A prologosz az a zárt része a tragédiának, amely a kar bevonulását megelőzi; az epeiszodion a tragédiának az a zárt része, amely két teljes kardal között foglal helyet; az exodosz a tragédiának az a zárt része, amely után már nincs kardal; a kardalrészek közül a parodosz a teljes kar első megszólalása, a sztaszimon a kar anapesztus és trocheus nélküli dala, a kommosz pedig a kar és a színpadi személyek közös panaszdala.
A tragédia alkotórészeit, amelyeket elemekként fel kell használni, már előbb ismertettük; terjedelem és beosztás szempontjából pedig ezek a részek különíthetők el.
ἔστιν δὲ πρόλογος μὲν μέρος ὅλον τραγῳδίας τὸ πρὸχοροῦ [20] παρόδου, ἐπεισόδιον δὲ μέρος ὅλοντραγῳδίας τὸ μεταξὺ ὅλων χορικῶν μελῶν, ἔξοδος δὲμέρος ὅλον τραγῳδίας μεθ᾽ ὃ οὐκ ἔστι χοροῦ μέλος:χορικοῦ δὲ πάροδος μὲν ἡ πρώτη λέξις ὅλη χοροῦ,στάσιμον δὲ μέλος χοροῦ τὸ ἄνευ ἀναπαίστου καὶτροχαίου, κομμὸς δὲ θρῆνος κοινὸς χοροῦ καὶ [25] ἀπὸσκηνῆς. μέρη δὲ τραγῳδίας οἷς μὲν <ὡς εἴδεσι> δεῖχρῆσθαι πρότερον εἴπαμεν, κατὰ δὲ τὸ ποσὸν καὶ εἰς ἃδιαιρεῖται κεχωρισμένα ταῦτ᾽ ἐστίν.
http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A1999.01.0055%3Asection%3D1452b
prologos
episodion
parodos
stasimon
kommos
monodia
prologos
episodion
parodos
stasimon
kommos
monodia
.
2012. február 26., vasárnap
Szilágyi S. Az ó-görög musikus művészetek elmélete (Bevezetés)
BEVEZETÉS
Van a görög művészetnek egy ága, mely iránt alig valaki érdeklődik: a zene. Nem is csoda. Sok mindenről lemondunk az antik világ javára, de a zenét féltett kincsként óvjuk. Megdönthetetlen igazság, hogy a zene a modern világban gyökeredzik; tán egyetlen ,,gyermeke,, de szemefénye is. A régi jó görögöktől irigyelhetjük szemüket, a melylyel oly tisztán láttak, a formák világában; irigyelhetjük a szem művészetében alkotott munkáikat, nyugodt, igénytelenül egyszerű s örök ifjú szépség mintáit, korunk tömeges, ideges és mesterkélt termelésével szemben lelki pihenés forrásait. De egyet nem engedünk: azt a hatást, a mit az európai. modern zene dallam, összhang és hangszerelés segítségével elér,`soha még csak „meg sem álmodhatták a görögök;
a zenében az újkor igazán újat teremtett, a mihez ösztönt nem az antik művészetből merített; nem is meríthetett, sokkal kezdetlegesebb volt az. A köztudat, mint gyakran, itt sem alapul beható tanulmányon s nem is a kellő szempontból itél, mint nemsokára meggyőződhetünk. Tudnunk kell, hogy a görögök különböző helyeken különbözőkép néztek a szobrászra, építészre; mindenesetre nem vontak éles határt ezek művészete s a mesterség közt, legalább nincs külön szavuk e két fogalomra; némely helyen, mint Spártában, meg is vetették az ilyen foglalkozást, mint haszontalan fényűzési ösztön kielégítőiét,.de mindenütt egyetértettek a zene és a zenészek megbecsülésében. És pedig nem amolyan platonikus becsülés volt ez, hanem áthatotta az egész nevelést; nem nézték művelt embernek, a ki nem tudott a zenéhez; és a mi ma sok helyt hallatlan, ott mindennapos volt: a zeneelőadásokat hallgató közönség ítélni és élvezni tudta a darabokat. Ez így volt még Cicero korában is, pedig mekkorát hanyatlott már akkorára a zeneirodalom! A Kr. e. IV. század írói nem egyszer panaszkodnak az ízlés elkorcsosulásáról, a mely az egyszerüvel nem elégszik meg, czikornyásság a szellemessége s a miben régen keresték a változatosságot, a gazdagságot, ott tehetetlen..Feledve a nagy különbségeket, nem érezzük-e, mintha kissé ami szivünkből is jönne e hang? A nemes ízlést félezredévvel élte túl a virtuóz-technika; de míg volt egyetlen virtuóz, volt fogékony közönség is. Mégis kellett tehát valami művészinek s maradandónak lennie zenéjükben, melyet ennyire kitüntettek a többi művészet fölött. És e föltevésünkkel egészen megfér a hódolat classicus zeneszerzőink iránt, csak megszünik féltékeny lenni. Másban van egy Beethoven nagysága s megint másban lehet a görögöké.Itt jön azonban a bökkenő. A görög zeneirodalomból úgyszólvánsemmit sem ismerünk. A kottázva ránk maradt hiteles ének darabok száma hét. Gondoljuk el, hogy valami képtelen véletlen folytán a mi egész nagy zeneírodalmunk hét darab híján elpusztulna! Valóban nem szorul bizonyításra, hogy ily körülmények közt a görög zeneköltészetnek hét pecséttel elzárt könyvnek kell maradnia előttünk. S ha legalább ez a hét darab másforma volna! Az első12 ütemnyi részlet Euripides egy stasimonjának dallamából(Orestes 330. s kk. ss.), de ez a szegény részlet is erősen megvan csonkítva, a hangoknak több mint felerésze coniectura. Jóval hosszabb, de még mindig többé-kevésbbé csonka, két Apollon tiszteletére írt hymnos, Krisztus előtt 125 körüli időből (mintegy l20+l80 ütem). Hiánytalanul ránk maradt, de viszont mód nélkül rövid (8 ütem) Seikilos sírversének dallama. Az említett dallamokkal szemben, melyeket az utolsó évtizedben találtak meg, illetve adtak ki először, rég ismeretesek, bár egyes részleteikben az eltérő szöveghagyományok miatt, nem egész pontosan megállapíthatók: Mesomedesnek, Hadrianus kortársának két hymnosa, Helioshoz és Nemesishez; s egy hymnos a musához bizonytalan időből. Annyi majdnem bizonyos, hogy a hét darab közül egyik sem a görög zene virágzásának idejéből való. Ez a tényállás. A Nem lehetetlen, hogy leleteink lassanként szaporodni fognak s az is bizonyos, hogy évtizedünk leletei is gyarapították egyben-másban tudásunkat a görög zenéről; de azt nyíltan és sajnálattal el kell ismernünk, hogy ma a görög zene ránk nézve -valami, a miről csak annyit sejtünk, hogy igen szép lehetett, de ezt a szépségét, a mint formába öltözik s mint műalkotás testesül meg, nem, vagy csak igen tökéletlenül érezzük. Rosszabbul állunk vele, mint akár a görög festészettel is. Tovább fűzhetjük azonban hasonlatunkat: nem lehetetlen, hogy kerülő úton közelebb férkőzhetünk a` görög zenéhez. A katakombák az utolsó időkben nem várt kincsekkel lepték meg az archeologiát: kibocsátották magukból évezredes sötétség őrzötte freskóikat, művészi szempontból jelentéktelen munkákat, melyekről szerény készítőik bizonyosan nem képzelték, hogy valaha így támadnak fel örök életre; de mégis drága emlékeket, melyekben az újszülött s igénytelen egyház szelleme s az antik művészet haldokló musája olvadnak össze gyermeteg bájjal, a hogyan e földön csak egyszer lehetett. Ép így födték föl magukat nem rég, zajtalanul a középkor elejének énekei, az antiphonák, zsoltárok és responsoriumok egyszerü dallamai, az úgynevezett gregorianus ének,vagy cantus planus tárában: az öreg Antiphonarium Romanumban. Az ő Rossijok: Fr. Aug. Gevaertl Az egyház terjedésének és meggyökerezésének az volt a titka, hogy a lehető legkevesebb rombolással kezdte életét. És ha a képzőművészetekkel szembennem volt is állandó és egységes magatartása, hanem vonzódás és idegenkedés közt ingadozottı az éneket, a vallásos áhitat ártatlan kiömlését sohasem volt gondolatában gyanakvó szemmel nézni.
2012. február 25., szombat
Szilágyi Sándor Az ó-görög musikus művészetek elmélete
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:yBAkjVLqwJsJ:oszkdk.oszk.hu/DRJ/2446/cedulas+&cd=2&hl=hu&ct=clnk&lr=lang
_hu
Az ó-görög musikus művészetek elmélete / Szilágyi Sándor. - Budapest : Stephaneum Ny., 1900-. - 24 cm
ELŐSZÓ.
E
dolgozat egy készülőben levő munka első részének vázlata. A munka a görög
musikusművészetek elméletével foglalkozik majd s a harmonika után második
részében a rhythmikát s a harmadikban a metrikát tárgyalja.
Vázlatossága
e dolgozat több fogyatékosságának forrása.
Rövidnek
kellett lennie s így nem egy gondolatot nem lehetett kényelmesen kifejteni,
fontos dolgokat nem lehetett kellőképen kiemelni, legfőképp pedig egészen
tartózkodni kellett eredeti görög források szószerinti idézésétól. Pedig mi
gyakran sok szóval sem tudunk olyan világosan magyarázni, megértetni valamit,
mint e források rövid. mondataikkal. Nem terjeszkedhettem ki továbbá az egyes
kérdéseknél az újabbkori tudósok nézetének és bizonyításának pontos és'
részletes kifejtésére, tehát arra sem, hogy mi a különbség az itt előadott
nézet s az övék között. De dolgozatom így is kelleténél hosszabbra nyúlt.
Szilágyi Sándor
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)