2012. február 25., szombat

Szilágyi Sándor Az ó-görög musikus művészetek elmélete



http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:yBAkjVLqwJsJ:oszkdk.oszk.hu/DRJ/2446/cedulas+&cd=2&hl=hu&ct=clnk&lr=lang
_hu



  Az ó-görög musikus művészetek elmélete / Szilágyi Sándor. - Budapest : Stephaneum Ny., 1900-. - 24 cm





ELŐSZÓ.

E dolgozat egy készülőben levő munka első részének vázlata. A munka a görög musikusművészetek elméletével foglalkozik majd s a harmonika után második részében a rhythmikát s a harmadikban a metrikát tárgyalja.
Vázlatossága e dolgozat több fogyatékosságának forrása.
Rövidnek kellett lennie s így nem egy gondolatot nem lehetett kényelmesen kifejteni, fontos dolgokat nem lehetett kellőképen kiemelni, legfőképp pedig egészen tartózkodni kellett eredeti görög források szószerinti idézésétól. Pedig mi gyakran sok szóval sem tudunk olyan világosan magyarázni, megértetni valamit, mint e források rövid. mondataikkal. Nem terjeszkedhettem ki továbbá az egyes kérdéseknél az újabbkori tudósok nézetének és bizonyításának pontos és' részletes kifejtésére, tehát arra sem, hogy mi a különbség az itt előadott nézet s az övék között. De dolgozatom így is kelleténél hosszabbra nyúlt.

Szilágyi Sándor 



.
nem elégszik meg, czikornyásság a szellemessége s a miben
régen keresték a változatosságot, a gazdagságot, ott tehetetlen..
Feledve a nagy különbségeket, nem érezzük-e, mintha kissé a
mi szivünkből is jönne e hang? A nemes ízlést félezredévvel
élte túl a virtuóz-technika; de míg volt egyetlen virtuóz, volt fogé-
koızy közönség is. ` A r'
Mégis kellett tehát valami művészinek s maradandónak
lennie zenéjükben, melyet ennyire kitüntettek a többi művészet
fölött. Éste föltevésünkkel egészen megfér a hódolat classicus
zeneszerzőink iránt, csak megszünik féltékeny lenni. Másban van
egy Beethoven nagysága s megint másban lehet a görögöké.
Itt jön azonban a bökkenő. A görög zeneirodalomból úgyszólván
semmit sem ismerünk. A kottázva ránk maradt hiteles énekdara-
bok száma hétl ,
Gondoljuk el, hogy valami képtelen véletlen folytán a mi
egész nagy zeneírodalmunk hét darab híján elpusztulna! Való-
ban nem szorul bizonyításra, hogy ily körülmények közt a görög
zeneköltészetnek hét pecséttel elzárt könyvnek kell maradnia
előttünk. S ha legalább ez a hét darab másforma volna! Az első
12 ütemnyi részlet Euripides egy stasimonjának dallamából
(Orestes 330. s kk. ss.), de ez a szegény részlet is erősen meg
van csonkítva, a hangoknak több mint felerésze coniectura. jóval
hosszabb, de még mindig többé-kevésbbé csonka, két Apollon
tiszteletére írt hymnos, Krisztus előtt 125 körüli időből (mintegy
l20+l80 ütem). Hiánytalanul ránk maradt, de viszont mód
nélkül rövid (8 ütem) Seikilos sírversének dallama. Az említett
dallamokkal szemben, melyeket az utolsó évtizedben találtak
meg, illetve adtak ki először, rég ismeretesek, bár egyes rész-







r



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése